Amikor felfedezzük, hogy valami tökéletesen funkcionál az életünkben, megfelelő szerepet tölt be és jó értéket képvisel, akkor magától értetődő a hozzá való ragaszkodás. Vegyük például a jó szokásokat, az éltető szabályokat, a biztonságot adó határokat. Azzal, hogy az életünkben vannak, előre visznek, gazdagítanak, és a bőség útján vezetnek minket. részletek
Mit látsz, ha belenézel a tükörbe? Én egy olyan nőt, aki nem akar megalkudni. Aki nem tökéletes, sose lesz az, főleg, ha benned kevés a szeretet, de már nem is akar tökéletes lenni. részletek
Az életünk nagy részét felesleges és lényegében önmagunk és mások számára is ártalmas dolgokkal töltjük. Sok éve már, hogy ezt megláttam és szembeszállva a társadalmi renddel, másikfajta életet választottam. Olyat, amely igyekszik a felesleges dolgoknak nem energiát adni, mert nem éri meg olyan dolgokon kattogni és erőt veszíteni, amelyeknek az igazi élet szempontjából semmi jelentősége. részletek
Mi, vagyis inkább általában minden ember, itt illik megtisztelni a kivételeket, eszméletlenül megkajál mindent, ami tökéletes. Meg sem fordul a fejekben, hogy amit tökéletesnek látunk, az soha nem az. A tökély utáni ácsingózás a lehető legtermészetellenesebb dolog a világon. részletek
Ma reggel, amikor felkeltem, és belenéztem a tükörbe, nem féltem kimondani, hogy mostantól erős leszek. Erősebb, mint valaha, és meg fogom valósítani a céljaimat, vágyaimat mindenáron. részletek
Szokták mondani, hogy minden fejben dől el, és talán az élet színpadán ez valóban meg is állja a helyét, de a szív útján már nem biztos. Magunkra nézve azt mondanám, mennyire ostobák vagyunk, idegenként még ki is nevetném a botlásainkat. Hiszen kívülről minden olyan egyértelmű, fejben olyan könnyen meg lehetne oldani a kettőnk párbaját, de mind hiába, ha a szívzörejei mégis megállítanak mindkettőnket. részletek
Minden kapcsolat alapja a kölcsönös tisztelet, amelybe egyáltalán nem férnek bele a felületes beszélgetések. Az emberek többsége konfliktuskerülő, nem provokál problémákat és nem alkot véleményt fölöslegesen. Azonban minden más lehetne, ha a „fölösleges” címke ragasztgatása helyett az emberek inkább megragadnák e gyönyörű nyelv által kínált lehetőségeket. részletek
Ma este újra egy korszak fog lezárulni. Talán még én magam sem fogtam fel teljesen, hogy megint ennyi volt. Megint oly hirtelen mész el, de remélem, és bízom benne, hogy átadva a helyet, egy újabb, és jobb időszaknak. részletek
Nem azért amiért szoktuk, hogy szükség van a másikra. Nem azért amit tanultunk. Nem a szokásos energiavesztéses játszmákhoz. Nem a drámákhoz. Nem azért mert nem bírom egyedül. Nem ezért. részletek
Szilveszter éjszakáján úgy érezzük, minden most kezdődik el. Lenullázzuk a számlálót, és engedjük, hadd ragadjon magával a csillagászok által megállapított mágia, hogy új kezdethez érkeztünk. Szépen, gondosan összeállítjuk a fogadalmaink listáját, abban a pillanatban valóban hisszük, hogy valami új, boldogabb kezdődik. részletek
Aki sokat kapott, adósként már nem tudja magát egyenrangú félként, társként megélni a kapcsolatban – ugyanis többek között erre lenne szükség ahhoz, hogy egészségesen működhessen két különálló ember között egy kapcsolat. Hogy a kettejük között lévő finom, mégis rettenetesen érzékeny mérleg, ha csak időről időre is, de mindig helyre billenjen, egyensúlyban legyen. részletek
Nincs megnyugtatóbb hang az álomba szenderült gyermek szuszogásánál. Azon pillanatok egyike, amikor minden a helyére került, és magától értetődő, szépséges harmóniában van egymással, nincs zaklató gondolat, nincs mellkast szorító, bizonytalan holnap, messze a pirkadat. részletek
Ülök az ágy szélén, nézek a tükörbe és elképesztően utálom most magam. Kezdhetném így is, de valószínűleg téged ez most cseppet sem hatna meg. Akkor mégis mivel indítsak? Van egyáltalán bármi is, ami még elérne hozzád? Ki tudja… részletek
Amikor ránéztél arra a képre, még a gyomrod is összeszorult. Volt benne valami olyan nyilvánvaló hazugság, amelyet még a nem értő szemek is észrevesznek. A nő elfojtott dühvel állt a férfi mellett, közben mosolygott, de jobb lett volna, ha sír. Abban legalább lett volna valami érzelem. A ruhájáról sütött, hogy, bár ad magára, annyi benne a reménytelenség, hogy a divat ellenére sem divatos. Eleganciának nem nevezhető rajta semmi, mert, aki a lelkét nem tudja viselni, az a ruháját sem tudja. részletek
